Aurora Borealis

beszÁmolÓk

Metamorfózis
Írta:Lendvai-Nemec Melinda
Beszámoló:
Lassan a vége felé közeledik a program. Sokszor jut eszembe a helyzetről a Kisherceg és a róka nagy beszélgetése a megszelídítésről. Azt, hogy vajon mennyire sikerült megszelídíteni őket nem tudom, de érzem, hogy, ha most elengedjük majd a program végén a kezüket, akkor hiányérzet lesz. Nem minden alkalom ment gördülékenyen, de tegnap nagyon szép ajándékot kaptunk a fiúktól. Egy pársoros verset, amit nekünk írtak, csak nekünk. Jó érzés volt, hogy valami történt velük, valami megváltozott bennük, mert eszükbe jut, mivel foglalkoztunk, és így kaptunk egy kis köszönetet, visszajelzést, hogy valamit tudtunk adni. Legalább is én ezt éreztem. Tudom, hogy nem mindenki lesz itt kint (sajnos) törvénytisztelő állampolgár, de van olyan köztük, aki már feltette a kérdést, ha kijön, hogy talál munkát, hogy tud úgy élni, mint egy átlag polgár. Szeretne életmódot változtatni, és ez előre lépés. Én úgy mentem be az első alkalommal, hogy, ha csak egy fiúnak tudunk segíteni, akkor már nyertünk valamit. Nyertünk.
És nem engedjük el a kezüket, ennek a programnak vége lesz, de „van másik”.
Azt hiszem, a csapatból én vagyok a leginkább szentimentális, de bízom abban, hogy együtt elérhetünk valamit.
2015-08-06

Mikulás 2014
Írta: Hópehelyke
Beszámoló:
Mindannyiunknak meg van a kedvenc helye a csapatból, ahova évről évre alig várja, hogy újra visszamehessen. Idén az a szerencsés helyzet állt elő, hogy majdnem minden helyünk kedvenccé lett, ki ezért, ki azért. A Kossuthban Mikulás-diszkóval vártak, máshol műsorral kedveskedtek nekünk. Idén is elpityeredtem többször is. Nem a szomorúságtól, még csak nem is a sajnálattól (erre van egy buddhista idézetem, hogy mennyire hasztalan érzés), hanem a megkönnyebbüléstől. Sikerült az 1038 csomagot mind célba juttatni, ettől pedig hihetetlen boldog voltam. Felemelő érzés, amikor valaki bánatosan néz rád, és akarja visszaadni a csokit, mert cukorbeteg, de azt tudod neki mondani, hogy "ugyanmár, szerinted a Télapó nem tudta? Ez diabetikus édesség". Akkor pedig ezer csillag fénye jelenik meg a szemében és vigyorog. Idén mégis a legkedvesebb történetem a Sziget Gyermekotthonban történt egy siket kislánnyal. Bementünk hozzájuk, ránéztem és eljeletem neki, hogy én leszek a tolmácsa, fordítom neki, amit Mikulás mond (ugyanis nem tudott a szájáról olvasni a szakál miatt). Ezt már magában csodaként élte meg. Jelel vele Hópehelyke, mert Mikulás ezt is tudta.
Az ünnepi csoda viszont az volt, amikor halló társai el kezdték megérteni a világát, figyeltek, hogy szemben álljanak vele, amikor beszélnek hozzá, és nem álltak kettőnk közé, hogy láthassa, amit mondok neki. Mert a gyerekek befogadóak, ha tudják, hogyan kell. A végén pedig az egész csoporttal együtt jeleltök el a Hull a pelyhes fehér hót.
2014-12-06

 

 

 

Copyright © AuroraB Design by TemplateMonster.com